2012. január 4., szerda

15.fejezet

Na skacok mivel holnap van a nagy nap és a promok alapján is tűkön ül már mindenki így most előbb meg kapjátok a folytatást! Nem tudom mikor fogok legközelebb újabb részt hozni mivel pénteken állok neki majd írni és a tanulni valómmal is el vagyok maradva így nem ígérek előre semmit, de egészen biztos h jövő héten a meg szokott időben jelentkezni fogok frissel.
Más..

Gondolkoztam, hogy mivel sokat vártunk a kedvenceink ismét képernyőn lehessenek és a promo is igen kecsegető arra gondoltam, hogy egy chat partit kéne csinálni. De erről holnap még írok néhány infót.

 
Társalgás az ellenséggel
A bárban mindenki önfeledten szórakozott, csak Elena dermedt le, ahogy helyet foglalt előtt az , aki megkeserítette az életét, és most is azon ügyködik, Klaus.
*      Meglep az ittlétem? Bizonyára!
*      Nos, igen, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar feltűnsz ismét!
*      Tudod, amióta a barátod, vagy helyesbítek, a volt szerelmed, ellopta tőlem a családomat rejtő koporsókat, igen frusztrált a hangulatom!
*      És, tőlem mit vársz? Magadnak köszönheted azt, ami történt!
*      Csak lassan az agarakkal kedvesem! Engem hidegen hagy, ha a szemtanúk előtt kellene megölnöm pl. a volt fiúdat! Mi is a neve? ÁÁ, igen, megvan, Matt! Igen könnyen kitekerhetném a nyakát, úgy, hogy észre se venné senki! Na, szóval, azt akarom, hogy szerezd vissza azt, ami az enyém, ha nem, akkor tudod mi lesz a következménye! Lásd, hogy hiszek, a meggyőző erődben, vagy inkább erényeidben, ráveszed azt a félnótás Salvatoret, hogy segítsen neked, és ne álljon az utamba! Kezdenek irritálni az egyéni mentőakciói, bár meg kell, hogy valljam, örülök, hogy ennyire védi, hogy is mondjam, az én kis nélkülözhetetlen kellékem életét.
*      Úgy látszik, mégsem olyan hűségesek hozzád, ahogy te az gondoltad!
*      De felvágták valaki nyelvét! Tudod, lenyűgöz, ahogy az erős és független diáklány szerepét játszod! Kitartóan akarsz megmenteni valakit, akinek a lelke, már rég a pokolra került!
*      Tévedsz! Már nem érdekel Stefan!
*      Hát persze, hogy nem. Most már a bátyja érdekel téged!
*      Nem tudsz te semmit! – szedte össze a holmiját a lány, de Klaus megragadva a karját kényszerítette a maradásra.
*      Hová-hová? Még nem fejeztem be!
N
Damon a Gilbert házhoz érve sétált volna be az ajtón, amikor is egy falnak nekisétálva repült el az ajtótól.

*      A francba! Úgy látszik a boszi is alkalmas valamire, de azért szólhatott volna előre Elena!
A mobiljáért nyúlva hívta a lányt, de két kicsengés után foglaltat jelzett.
*      Elena! Nem hiszem el, hogy kinyomtad a hívásom! – feltápászkodva a földről porolta le magát, és ment oda, ahova a lányt gondolta, a Grillbe.

N
Damon szinte berobbanva a bár ajtaján, szemeivel kezdte keresni a lányt. Amikor meglátta, sokkolva vette észre a férfit, akinek a társaságában ücsörgött.
*      Milyen kedves tőled, hogy ma is meglátogatsz minket! Gondolom nem baj, ha én is beszállok a traccspartiba!
*      Mr.Salvatore! Csalódott is lettem volna, ha ön nem bukkan fel!
Elena elkerekedett szemmel hallgatta a két férfi kakaskodását.
*      Ne aggódjon, Mr. Salvatore nem maradt le semmiről! Éppen azt ecseteltem Elenának, hogy jobb lesz, ha megteszitek, amit akarok, mielőtt eltűnik a térképről Mystic Falls!
*      Már nagyon kezdem unni ezt a szövegelést! Olyan, mintha egy régi felvételt hallgatnék, ahol benyomva maradt a replay.
*      Ne siessük el a dolgokat! Itt helyben ki tudnám tépni a szíved, de nem teszem, mert hasznomra válsz, hogy vigyázol az én vérbankom életére! Úgyhogy jól figyelj a szavaimra, amit most mondok!  Nem szabok határidőt, mert nem vagyok a híve az efféle dolgoknak, de ha nem kapom meg, minél hamarabb azt, ami engem illett, elbúcsúzhatsz szeretett kis hasonmásodtól! – Klaus és Damon farkasszemet néztek, majd megelégelve a dolgot, állt fel a hibrid.
*      Tik-tak! Nem szeretek sokat várni! - avval faképnél hagyta az asztalnál ülőket.
Damon hosszasan meredt a bejáratra, majd a mellette némaságba burkolózó Elenára szegezte a tekintetét.
*      Elena, ne játssz az idegeimmel! Tudod jól, hogy mennyire nem viselem jól, ha nem úgy van valami, amit én akarok! Szóval, ha legközelebb hívlak, örülnék, ha felvennéd a telefont!
Elena haraggal a szemeiben hallgatta végig Damon kioktató monológját, majd a szomszédos széken pihenő táskájáért nyúlt, miközben vállára véve állt fel és sétált ki a Grillből, visszaintegetve a pult mögött álldogáló Mattnek.
Damon szemét forgatta a lány ismételt sértődésén, miközben azon gondolkozott, mivel érdemelte ki ezt a viselkedést a másiktól.
Elena lassan sétált végig a főtéren, mivel Bonnie autójával jöttek ide, és ő már rég elment, kénytelen volt gyalog hazamenni.
A vámpír hátulról felkapta a lányt, majd gyorsan körbetekintett hányan láthatják, meggyőződve, hogy senki sem figyeli, vámpírgyorsaságát bevetve szelte keresztül az utcákat, egészen a Salvatore panzióig.
*      Damon, tegyél le!
*      Majd bent! – nyitotta ki a nagy, tömör faburkolatú ajtót.
*      Parancsoljon hölgyem! – eresztette le a vámpír a lányt, majd berögzült szokásához híven öntött magának egy pohár Bourbont.
Elena megfordulva vette célba a kijáratot, amikor is Damon azúrkék szemeivel találta szemben magát, mutatóujjával jelezve, hogy igazán nincs ínyére a lány távozási szándéka.
Dühtől égve trappolt vissza a lány, és vetette magát a kanapéra.
*      Elmondanád, hogy mégis mit műveltem, amiért ezt kapom tőled?!
*      Neked nem elég az, hogy szó nélkül otthagytál?
Damon, a válasz hallatán, nevetésbe kezdett!
*      Csak nem azt akarod mondani, azért büntetsz, mert szó nélkül távoztam a szobádból?
A vámpírt igencsak megmosolyogtatta a helyzet.  Látva a lány ingerült kifejezését, jobbnak látta befejezni a kacagást.
*      Damon ez egyáltalán nem vicces! Az dühít, hogy nélkülem hozol döntéseket, kihagysz dolgokból! Te mondtad nekem, hogy ne csináljak semmit a hátad mögött, nagydolog az, ha én is erre kérlek?!- állt fel, és fonta össze a karjait.
*      Nem, de tudod, hogy öntörvényű vagyok, de igyekszem belevonni a dolgaimba, rendben! – ölelte át a lányt, aki készségesen bújt a vámpír karjaiba.
*      Hova tűntél ma? – bontakozott ki az ölelésből, és foglalt helyet ott ahol az imént.
*      Lizzel kellett beszélnem. Stefan úgy látszik, nem retten vissza, hogy a várost lemészárolja!

Folytatás következik…



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése